A vasúton a szolgálati beosztások többségét 10-14 éves gyermekek látják el, felnőtt felügyelettel. (Az állomásfőnökök, a mozdony- és vonatvezetők, valamint a műszaki személyzet felnőttekből áll). Hivatalosan a vasút célja a (nagyvasúti) vasutas utánpótlás nevelése.

Eredetileg (ötvenes, hatvanas évek) a budapesti általános iskolák legjobb tanulóinak volt módja úttörővasutassá válni egy tanfolyam sikeres elvégzése után. A szolgálatot 15 csoportba tartozó, úttörőrajonként kb. egy iskolai osztálynyi gyerek látta el. Minden nap más raj volt szolgálatban, így a következő szolgálat a hét eggyel későbbi napjára esett (Így a vasutasok az iskolában – ahol a szolgálat ideje igazolt hiányzásnak számít ma is - mindig más órákat mulasztottak). Volt speciális raj is, az énekkar és a (fúvós)zenekar (az I. raj).

A szolgálat és a nyári táborozás rendje időről időre változott.

Amikor a hűvösvölgyi szakasz még építés alatt állt, a szolgálatos raj tagjai a Moszkva téren gyülekeztek, ahonnan autóbuszon vitték őket a Széchenyi-hegyi végállomásra. A teljes vonal és a hűvösvölgyi „Úttörővasutas otthon” megépülte után itt kellett reggel hét órakor szolgálatra jelentkezni. Érkezés után a ruhatárból vételezett egyenruhába öltözve reggeli következett, és ismertették a szolgálati beosztást. A raj zászlófelvonás után vonult Hűvösvölgy állomásra, ahonnan az úttörővasutasokat a következő vonat vitte a szolgálati helyükre. A munka általában délután öt óráig tartott: ekkor a Hűvösvölgybe való érkezés és zászlólevonás (néha alaki gyakorlatozás), illetve az egyenruhák leadása után vacsora következett. (Külön téli és nyári egyenruhák voltak rendszeresítve.) Az úttörővasutasok a munkába utazáshoz „nem-kalauzi” felülbélyegzésű előreváltott villamos gyermek átszálló menetjegyeket kaptak.

A vasutasoknak a nyári iskolai szünet alatt kéthetes táborokat szerveztek. Hosszú ideig e táborozás Csillebércen, a külön úttörővasutas altáborban volt. (Később, 1968-ban a csillebérci Úttörőtábor felújításakor a tábort Hűvösvölgybe helyezték át.) A nyári táborozás turnusai alatt a táborozók adták a vasutas szolgálatot, mindenkire másnaponként került sor.

Volt pénztáros, jegyvizsgáló, naplózó, rendelkező és váltókezelő beosztás is. Egy időben az állomások között távíró is működött, ezeken Morse-jelekkel lehetett a táviratokat továbbítani. Az úttörővasutasok a vasutas szolgálat mellett postás szolgálatot is elláttak (a nagyobb állomásokon képeslapok, bélyegek árusítása, illetve a nyári táborozás alatt a csillebérci postahivatal „felvevő” beosztásainak betöltése). Az egész napi munkáért (95 és 105 közti) százalékos osztályzatot kaptak. A hibamentes munka 100%-ot ért, minden hibáért megadott %-ot vontak le. Ha valaki (leginkább két szolgálati beosztás egyidejű ellátásával) kiemelkedő teljesítményt nyújtott, néhány plusz %-ot kaphatott. Az osztályzatokat az úgynevezett Ellenőrzőbe a felnőtt állomásfőnökök és vonatvezetők írták be. Volt időszak, amikor a % után törtjellel elválasztva az iskolai jegyeknek megfelelő osztályzatot is adtak, például az állomásfőnök által feltett szakmai kérdésekre adott válaszok alapján.( Ez a fajta értékelés ma is használatos)

A vonatok menetideje kb. 45 perc volt, a menetsűrűség az évszaktól függő (vasár- és ünnepnapokon sűrűbb) volt. A téli időszakban, amikor a vonalon csak két szerelvény közlekedett, órányi idő is eltelt a következő vonat érkezéséig. A gyerekek ilyenkor sem unatkoztak, mert az állomásokon úttörőújságok és társasjátékok álltak rendelkezésre. Az ebédet, uzsonnát a vonaton hozták ki napközben.

Eredetileg a vasútvonalat két szakaszra osztották: az első szakasz a Széchenyi-hegy és Ságváriliget, a második szakasz a Ságváriliget és Hűvösvölgy állomások közötti táv volt. 1968-ban az egy szakaszon belül érvényes teljesárú „szakaszjegy” 1 Ft-ba került. A teljesárú szakaszjegyen kék, a félárún piros szám jelezte, hogy melyik szakaszra érvényes. Az egész vonalra érvényes teljesárú vonaljegy ára 2 Ft volt, a menettérti jegy (jelzése: a jegyen hosszában áthúzott két kék ill. a félárúnál piros vonal) 3 Ft-ba került. A jegypénztárral rendelkező állomásokon jegy nélkül felszálló, és a vonaton önként jegyet váltó „jóhiszemű” utasoknak 2 Ft, az önként jegyért nem jelentkező „rosszhiszemű” utasoknak 10 Ft pótdíjat kellett fizetni. (Ugyanekkor egy teljesárú villamos vonaljegy ára 50 fillér, az átszállójegyé 70 fillér, a hetijegyé 6 Ft volt.)