A budapesti Kossuth Lajos tér az V. kerületben, a Duna partján terül el, a Lipótvárosban, az Alkotmány utca és a Báthory utca vonala között. A tér az Országház miatt szimbolikusan a magyar államiság központja, így gyakori helyszíne az állami ünnepeknek, külföldi államfők és más vendégek köszöntésének, valamint egyéb közéleti, politikai rendezvényeknek.

A tér első feljegyzett neve Stadtischer Auswind Platz („Városi kikötő tér”) volt, ez az 1820-as évekből származik. Később hívták Városi Fészer térnek, Hajókászati térnek, Schiffauswindsamts Platznak („Hajókirakodási Hivatal tere”). 1854-ben keleti oldalán futott a Neuer Strassen Damm („Új védelmi gát”). 1853-tól Városi Tömő tér (Stadt Schopper Platz), 1880-tól az Alkotmány utca és a Báthory utca vonala között a Dunáig: Tömő tér, 1898-tól Országház tér, 1918-19-ben Köztársaság tér, 1919-től újból Országház tér.

A 19. század második felében épültek meg a tér fontos középületei, melyek révén a magyar állam szimbolikus jelentőségű helye lett. Ezek közül legfontosabb a nyugati oldalon elhelyezkedő Országház épülete.

A magyar Országgyűlés az 1880-as években pályázatot írt ki a magyar Parlament épületére. A pályázatra beérkezett művek közül az elsőt valósították meg, ez lett a jelenlegi Parlament, a pályázat második és harmadik helyezettjei a Néprajzi Múzeum illetve a Földművelésügyi Minisztérium épületeivé váltak. Tehát egy téren belül egy pályázat első három helyezettjét építették fel, ami a világon egyedülálló. Mindhárom épület a magyar Parlament épületének pályázatán szerepelt.

Az állandó Országház építéséről az 1880. évi XLVIII. törvénycikk rendelkezett. Ez kimondta, hogy az épületet a főváros ötödik kerületében, a Tömő téren (a mai Kossuth téren) kell emelni, a tervek pályázat útján készítendők el, és a törvény végrehajtásáról a miniszterelnök gondoskodik. 1881 elején létrejött a pályázat lebonyolítására hivatott Országos Bizottság, amely Tisza Kálmán miniszterelnök vezetése alatt az arra hivatott szervezetek képviselőiből, valamint Weber Antal és Ybl Miklós építészekből állt. A beérkezett 19 pályázati tervből az Országos Bizottság 1883. május 27-én Steindl Imre tervét fogadta el.

A Parlamenttel szemben, a tér keleti oldalán található a 19-20. század fordulójának egyik legszebb palotasora: a Néprajzi Múzeum (eredetileg Igazságügyi palota) és a a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium.

A tér jelenlegi nevét 1927. november 6-án kapta, amikor Horthy Miklós kormányzó ünnepélyesen felavatta Kossuth Lajos emlékművét.

A II. világháború után átmeneti híd épült a Kossuth Lajos tér és a Batthyány tér között Kossuth híd néven, mely 1946 és 1960 között állt, amíg Budapest lebombázott Duna-hídjait újraépítették. A pesti és a budai oldalon is emlékköveket állítottak az elbontott híd helyére. 1973-ban és 2003-ban néhány napra pontonhidat építettek itt.

1956. október 25-én egy verzió szerint a Mezőgazdasági Minisztérium épületének tetejéről, más nézetek szerint szovjet tankokból sortüzet zúdítottak a téren tüntetőkre. Lásd: Sortűz a Parlamentnél 1956-ban.

1989. október 23-án itt kiáltotta ki Szűrös Mátyás a Parlament erkélyéről a teret megtöltő tömeg előtt a harmadik Magyar Köztársaságot.

2006. szeptember 17-én kormányellenes tüntetéssorozat kezdődött a téren Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek az MSZP balatonőszödi zárt frakcióülésén május 26-án elhangzott beszéde miatt. Lásd még: Kossuth tériek.

A Parlament előtti parkoló helyére parkot és játszóteret tervezett az V. kerületi önkormányzat.

A 2011 júliusában elfogadott országgyűlési határozat szerint a Kossuth teret 2014. május 31-ig kell rekonstruálni az 1944 előtti állapotba.