A budapesti Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését (1840-ig Pesti Magyar Színház néven). Működött a Blaha Lujza téren (1908-1964), a majd a jelenlegi Magyar Színház épületében, a Hevesi Sándor téren (1966-2000). Önálló épülete majd' egy évszázaddal az első lebontása után: 2002. március 15-én nyitotta meg kapuit.

A magyar színház épületét Pest vármegye alispánja, Földváry Gábor határozott intézkedésének köszönhetően a Grassalkovich Antal által adományozott Kerepesi úti (a mai Rákóczi út 1.szám alatt, az Astoria szállodával szemben, az irodaház helyén) telken kezdték építeni 1835-ben, és 1837. augusztus 22-én nyitották meg Pesti Magyar Színház néven. 1840-ben a Pest vármegye által fenntartott színház országos intézmény lett, és Nemzeti Színház néven működött tovább. 1875-ben a színházépületet átalakították, és kibővítették. 1908 nyarán a színházat bezárták, tűzveszélyesnek és életveszélyesnek nyilvánították, s 1913-ban lebontották.

Társulata „átmenetileg” a Blaha Lujza téri Népszínház épületébe költözött. Később ez az épület is hasonló sorsra jutott. Lebontásáról 1963-ban döntött a kormányzat, mivel az épülő metró - állítólag - statikailag meggyöngítette. A társulat 56 éven át játszott a Blaha Lujza téri színházban, ezután átmenetileg a Nagymező utcába, a mai Thália Színház épületébe költözött, két évvel később a Hevesi Sándor téren, az átépített (akkoriban Petőfi Színház néven működő) Magyar Színház épületében kapott helyet. A Hevesi Sándor téren működő teátrum 2000. szeptember elsejéig (két héttel a Duna-parti építkezés megkezdése előttig) viselte a Nemzeti Színház nevet.

A színház egyes időszakokban több játszóhellyel is rendelkezett. 1945-1951 között a Nemzeti Színháznak kamaraszínháza volt a Magyar Színház, 1951-1982 között a Petőfi Sándor utcai - egykori Belvárosi Színház - Katona József Színház, majd 1982-2000 között, a Várszínház.