Lakner Bácsi Gyermekszínháza gyerekszereplőkkel működő budapesti színház.A

Gyermekszínház története az 1920-as évekre nyúlik vissza. Lakner Artúr, a mozigépészből lett író, műfordító, mozi- és színidirektor ekkor ébredt rá, hogy a gyermekek személyiségfejlődésére milyen rossz hatással vannak azok a filmek és színházi előadások, melyeket nekik szánnak a felnőttek. Ne a harc, a kegyetlenség, az erőszak legyen a modell számukra, nem ijesztő rémtörténetekre, hanem saját életükből vett epizódok, események bemutatására van szükségük, a szeretet, a barátság és az önzetlenség fogalmainak jegyében.

Lakner bácsi ilyen meséket írt és adott elő ifjú társulatával a vasárnaponként hozzá látogató gyerekeknek. Eleinte kis konferanszokat rögtönzött az általa vezetett Capitol mozi színpadán, maga mellé véve akkor hároméves kislányát, Noémit. Ő lett Lakner bácsi Kisinasa. A párbeszédekből előbb jelenetek, később színdarabok lettek.

Lakner Artúr megírta, bemutatta és filmre vitte minden idők egyik legsikeresebb magyar ifjúsági regényét, az Édes mostohát. Az ő kezei alól indult többek között Ruttkai Éva, Iván és Ottó, Kishegyi Árpád, Lakatos Gabriella, Örkényi Éva, Ferrari Violetta, Zsolnai Hédi és még nagyon sokan mások. Soha nem akart színészeket nevelni, csak boldog, mosolygó szemű gyermekeket látni maga körül.

Társulatának állandó otthona sosem lehetett, de büszkén fogadta be a Vígszínház, a Vidám Színpad, a Fővárosi Operettszínház és a Goldmark terem.

Gyermekszínházát 1944-ben elsodorta a háború, őt magát pedig egy Auschwitzba tartó halálvonat vitte el. Utoljára a kecskeméti gyűjtőpályaudvaron látták: gyerekeknek játszott a sínek mellett, mielőtt elhurcolták.