A komp folyókon, tavakon, vagy tengeren történő átkelésre szolgáló közlekedési eszköz, különleges hajó, amit személyek, állatok és különböző járművek szállítására használnak. Folyókon kompot legtöbbször ott használnak, ahol a forgalom nem teszi szükségessé állandó híd megépítését vagy a híd építése nem gazdaságos. A szállítási feladatnak megfelelően van: személyszállító komp, teherkomp (elsősorban gépjárművek szállítására) és vasúti komp. A rév folyókon, tavakon létesített védett kikötők, melyekben általában a két part közötti átkelésekhez használt hajók, csónakok, kompok kötnek ki. Itt folyik az áruk ki- és berakodása, és az utasok felszállása is.

A török hódoltságból felszabadult Buda és Pest között megsemmisült a korábban a törökök által épített és fenntartott hajóhíd. Ennek helyettesítésére létesítettek repülőhidat (másodikként a pozsonyi után) nem sokkal az ostromot követően először a mai Erzsébet híd, majd a Lánchíd helyén. Ez a repülőhíd 750 méter hosszú kötélre volt lehorgonyozva, melyet hét ladik tartott a víz felszínén. A kötelet körülbelül a Batthányi téri Szent Anna templom magasságában horgonyozták le a Duna meder közepére. A komp maga két hajótest között ácsolt fedélzetből állt, melyre 3-4 lovaskocsi és 300 utas is felfért. A XVIII. század megnövekedett forgalmát a repülőhíd már nem tudta ellátni, ezért ismét hajóhidat építettek a két város között, melyet csak a Lánchíd megnyitása tett feleslegessé.

A Dunán Gombos és Erdőd között a vasútforgalmat 1910-ig gőzkomppal bonyolították le. A vasúti sínpár egészen a Dunáig vezetett, a mozdony a szerelvényt a Dunáig húzta, majd a vagonokat a kompra vontatták. A gőzkomp egyszerre 5-8 vagont vihetett át a folyón, attól függően, hogy nyitott személykocsikból vagy tehervagonokból állt a szerelvény. A komp 6-8 perc alatt vitte át a vagonokat.