Buda ostroma 1542. szeptember 26. és október 9. között zajlott, mely az első visszafoglalási kísérlete volt Magyarország fővárosának a törököktől. A Német-római Birodalomból és más területekről összegyűlt hatalmas seregek későn érkeztek a budai vár és Pest alá, s a két hétig tartó ostrom alatt csupán utóbbi város elfoglalásával próbálkoztak, de az sem sikerült. Az előkészületek hiányosságai és a tehetségtelen hadvezetés volt az egyik oka a kudarcnak. Ebből fakadóan a meredek sziklán elhelyezkedő várat – amelyet az utóbbi években megerősítettek –, nem lehetett elfoglalni.

Buda visszafoglalási kísérlete miatt 1543-ban I. Szulejmán személyesen vezette a hadait Magyarország ellen, hogy a budai vilajetet kiszélesítse, ezáltal bővítve Buda védelmét.

Előzmény
1540-ben Szapolyai János halála után a király hívei nem I. Ferdinánd osztrák főherceget választották meg, ahogy azt a váradi békében kikötötték. Helyette Szapolyai csecsemő fiát, János Zsigmondot emelték trónra. Ferdinánd kétszer tett kísérletet trónigénye érvényesítésére, 1540-ben és 1541-ben Buda ostromával.
Az első próbálkozáskor a törökök még nem léptek közbe, de a második alkalommal a Wilhelm von Roggendorf vezette jóval nagyobb Habsburg sereggel szemben már cselekedniük kellett. Fráter György elszántan védte a németektől Budát a királyától kapott parancs értelmében és abban a meggyőződésében, hogy ha Ferdinánd lesz Magyarország egyedüli ura, akkor azzal elvész az ország önállósága. György azonban rosszul számított, amikor erre a célra a török segítséget akarta használni (szintén Szapolyai utasítására), mivel a Szapolyai-párti Magyar Királyság sokkalta inkább Szulejmán érdekeinek kiszolgálója lett, de a szultán is igen hamar rájött, hogy a magyarok nem megbízható szövetségesek, ezért a középső területek megszállásával egy új oszmán tartomány alapjait rakta le, melyhez Buda elfoglalását is elhatározta. Ezért amikor von Roggendorf seregét megsemmisítette a török felmentő had, a szultán magához kérette Izabella királynét, György barátot, a gyermekkirályt és a Budán tartózkodó előkelőségeket. Mialatt azok távol voltak a török haderő besétált az őrizetlenül maradt várba. Természetesen Szulejmán a gyermekkirály láttán nem hagyta kárpótlás nélkül az özvegy királynét, hanem közölte vele, hogy a tiszántúli területeket és végig a Szapolyai-pártiak kezén levő Erdélyt meghagyja, de természetesen évi 10 ezer arany adó fejében.

Következmény
Október 10-én a keresztény sereg szégyenszemre feloszlott. Ferdinánd azonban 7000 katonát még fegyverben tartatott, hogy fedezzék Bécset, ha netán a török mégis támadásba lendülne.
A csúfos kudarc nagyon lesújtotta a magyarokat és a németeket egyaránt. Ferdinánd úgy értékelte testvére, Károly előtt a vereséget, hogy csupán a megfelelő vezetés és az összetartás hiányzott a sereg katonáiból.

Mohács és Buda után már egészen nyilvánvaló lett, hogy Magyarország nem lesz többet meghatározó szerepkörű Közép-Európában.
A német birodalmi sereget 1542 után visszatartották a magyarországi harcoktól és a francia frontra irányították őket. Perényit rövidesen őrizetbe vették, azzal vádolva, hogy Ferdinánd ellen akar fellépni. A további védekezés megszervezésére a főherceg és király további intézkedéseket tett, mert tudta, hogy a török válasza nem marad el, főleg azután, hogy követekkel akarta áltatni a szultánt, miközben a keresztény sereg támadott.

Ferdinánd látva, hogy Pest és Buda alatt érdemlegeset az olasz és magyar hadsereg tudott felmutatni, ezért a jövőben több ilyen nemzetiségű katonát kívánt fegyverben tartani a török ellen Magyarországon. Sajnos a birodalmi gyűléstől megint csak ígéreteket kaptak a magyar rendek, mert a következő évi török hadjárat során egy fillért sem fizettek, s semmilyen katonai egységet nem adtak a német fejedelmek, miközben a szultáni had sorra foglalta el a várakat a Dunántúlon és az Alföld északnyugati sarkában.

György baráték sem tehettek mást Erdélyben 1542 után, minthogy felmondják a gyalui egyezményt és kimagyarázkodják magukat a szultán előtt. György barát beszedte az országban a Porta által igényelt 10 ezer arany adót, s hozzálátott, hogy megszervezze az erdélyi államot. Azonban továbbra sem tett le arról, hogy korábbi hibáját helyrehozza, s Budát valamiképp visszaszerezhesse, de most látta, hogy aprólékos munkára van szükség.

Buda 1686-ig maradt török kézen. Bár a török háborúk alatt több ízben is vissza akarták foglalni, de a korabeli hadvezetés hiányosságai és nem kellő szervezettsége miatt a törökök hasznukra tudták fordítani a budai vár elhelyezkedéséből fakadó előnyöket. Az utolsó ostrom kísérletkor az új, modern nyugati sereg már kellő szervezettséggel, új fegyverekkel és jobb stratégiával fogott bele Buda visszafoglalásába. Bár a törökök végig tartották magukat, de a keresztény sereg nem vonult vissza, még a felmentősereget is megverte, s kitartó ostromlással végül sikert ért el.