Buda ostroma 1541. május 4. és augusztus 21. között tartott. A Wilhelm von Roggendorf vezette rendkívül nagyszámú osztrák, német, cseh és magyar alakulatokból összetevődő sereg három hónapig próbálta elfoglalni a megerősített Budát és várát, ahol Szapolyai János özvegye, Izabella királyné volt az alig egyesztendős fiával, János Zsigmonddal. A vár védelmét Fráter György, Szapolyai kincstartója, tanácsosa és a csecsemő király gyámja, valamint Török Bálint dunántúli főkapitány vezették. A védők addig kitartottak, amíg I. Szulejmán vezette török felmentősereg megérkezett és megsemmisítette von Roggendorf seregét. De a győzelemnek hatalmas ára lett, mert a szultán döntött Buda végleges megszállásáról, ahol is megszervezte az új tartományát, a budai vilajetet. Buda 1686-ig nem szabadult a török uralom alól.

Előzmény
Budát 1530-ban már ostromolta egy osztrák sereg, akkor szintén von Roggendorf vezette a harcot, de nem járt sikerrel. Noha a vár falai gyengék voltak, de jó elhelyezkedése nehezítette a vívását.

1534-ben a váradi püspökké lett György barát nem késlekedett megerősíttetni a várat, hogy megvédje egy újabb ellenséges támadástól, arra azonban nem számított, hogy emiatt később nem lehet visszafoglalni a törököktől.

1540-ben meghalt Szapolyai, de még halála előtt kiadta utolsó parancsát Fráter Györgynek és a többi hívének. Eszerint vessék el a váradi békében szabott feltételeket és ne bízzanak I. Ferdinánd osztrák főhercegben, ne adják át neki a Magyar Királyságot és továbbra is tartsák fenn a szultánnal való szövetséget.
György barát engedelmeskedve királya parancsának ezt tette és a király újszülött fia, János Zsigmond királlyá választását készítette elő, mire a főherceg Buda ellen küldte Leonard von Felst, aki azonban a fővárost nem tudta elfoglalni. A parancsnok még őrséget hagyott Pesten, amit a törökök próbáltak hasztalanul kiostromolni, így a pesti helyőrség előkészíthette Buda újabb ostromát.

1541. februárjában Ferdinánd 1-1 forint adó behajtását rendelte el az újabb hadjáratra és a magyar nemességet is közfelkelésre szólította fel.

Izabella királyné, aki megrettent a harctól, a Pestet irányító egyik magyar parancsnok útján üzenetet küldött Bécsbe, amelyben hajlandó volt György barát beleegyezésén kívül átadni a várat, de a barát erősebbnek bizonyult a királynénál és szándékát nem tudta végrehajtani Izabella. Közben Isztambulban is készültek a seregek, hogy rátörjenek Ausztriára és a Ferdinánd-párti Magyarországra, de a sereg csak a Szerémségbe menetelt.

Következmény
Augusztus 22-én a török flotta kikötött Pesten, de a várost üresen találta. A sebesülteket szállító hajó utasai azonban rátörtek a polgárok házaira és fosztogattak. Közöttük csehek, magyarok és németek voltak. A törökök késlekedés nélkül nekik estek. A pesti polgároknak viszont sikerült elűzniük hat török naszádot, míg 800 magyar huszár a búzapiacról kiszorította a fosztogató törököket, de nem sokáig ellenállhattak a túlerőnek.

Miután a Habsburg sereg teljesen elmenekült további zsákmányt szerezhetett a felmentősereg: nyolc ostromágyú, hatvan hordó ólmot, háromszáz hordó lőport, 1600 zsák lisztet, ezer mérő zabot, nagy mennyiségű posztót, s az osztrák hadipénztár vagyonát. A tüzérségi felszerelés csupán hatszázezer forint értékű volt, s az ütegek is gyakorlatilag az akkori osztrák hadsereg gyöngyszemei voltak.

Augusztus 26-ról 27-re a szultán bevonult Óbudára, ahol a bomló holtestek látványa fogadta. Üdvözlésére megjelent Petrovics Péter, Török Bálint és György barát, ajándékul hatszáz cseh és német foglyot adtak át neki. A nap fénypontja az volt, hogy a szultán sátra előtt a foglyokat egyenként lefejezték. A foglyok között volt von Pucheim és az egyik cseh parancsnok Melchior Borzica, akik elkerülték a halált.

Oda Buda!
Az egész oszmán hadsereg szinte bekerítette Budát, s szultánnal jött tatár csapatok pedig kicsit égették Buda környékét, valamint Esztergom, Székesfehérvár, sőt Nyitra vidékeit is. Mikor a szultán meggyőződött arról, hogy a király gyerek, ezért nem politizálhat önállóan, döntő lépésre szánta el magát. Nem bízott többé magyar szövetségeseiben és augusztus 29-én sátrába hívta az özvegy királynét és a főurakat. Mialatt azok távol voltak a szinte őrség nélkül maradt várat janicsár egységek szállták meg és ez a török uralom kezdetét jelentette Magyarországon.

Hadi elemzések szerint György barát annyira megerősítette Budát, hogy a tehetetlen von Roggendorfnak esélye sem lett volna a vár bevételére. Ha azonban mégis sikerül, s von Roggendorf kamatoztatni tudta volna az előnyöket, akkor Szulejmán el se foglalhatta volna a fővárost. Szulejmánnak már kétszer kezében volt Buda. Bölcs uralkodó lévén mérlegelte a helyzetet és most a harmadik lehetőséggel élve hatalmába kerítette.