Buda ostroma 1530. október 31-étől december 20-áig tartott. A magyar fővárost Wilhelm von Roggendorf császári hadvezér vívta Szapolyai János magyar király csapataival szemben, akiket török segédhadak támogattak. Az ostromot sikeresen visszaverte Szapolyai, de a harc igazi érdemesei valójában a törökök.
1531-ben jogilag két részre vált Magyarország, az egyik felén I. Ferdinánd uralkodott, a másikon Szapolyai, de a harcok még közel hét évig nem hagytak alább. A széthúzás, a bizonytalanság és az állandó oszmán-török intervenciók előidézték az ország háromrészre való szakadását, amely állapot több mint százötven évig tartott.

Előzmények
A tragikus mohácsi csata után az országban pártszakadás állt be. Az egyik párt Habsburg Ferdinándot akarta magyar királynak, részben mert 1515-ben szerződés köttetett II. Ulászló és I. Miksa német-római császár között, amennyiben a Jagelló-ház kihal Magyarországon, a trónt valamelyik Habsburg fiú örökli majd. Abban is bíztak, hogy Ferdinánd mögött gazdag országok és képzettebb hadsereg állt, így megvédheti akkor az országot az Oszmán Birodalom terjeszkedésétől.
Miután Szapolyai nem volt hajlandó elismerni Ferdinánd jogát a trónra, az osztrák főherceg maga mellé állította a Bács vidékére letelepített szerbeket, akiknek vezére Cserni Jován már 1526 végén lázadást robbantott ki. A szerb felkelés leverése ellenére sem köszöntött nyugalom az országra, mert Ferdinánd Spanyolország és a Pápai Állam támogatásával benyomult magyar területekre és röpke egy hónap alatt kiszorította Szapolyait Északkelet-Magyarországra. Mikor János csatát vállalt egy kisebb sereggel szemben, akkora vereséget szenvedett, hogy már csak Erdély maradt a kezén. Következő próbálkozásával döntő csatát vesztett és Lengyelországba kellett menekülnie. Mivel sem a francia, sem a lengyel királytól kapott segítséget, ezért fordult I. Szulejmán török szultánhoz, aki Erdélybe küldte Péter moldvai vajdát, s az megverte Ferdinándot, majd a törökök szorították vissza Ausztriának a németeket.
Minek folytán Bécs ostroma nem sikerült, Ferdinánd támadást kezdett és elfoglalta Nyugat-Magyarországot.

Szulejmán Budán 3000 fős erősítést hagyott, Lodovico Gritti vezérletével, mivel Szapolyai ekkor még nem volt olyan erős, hogy egy újabb osztrák támadást kivédjen. Ez a csapat ugyanakkor ellenőrizte is, mert nem bízott a királyban.

Az ostrom
Szapolyai visszatérését követően üzenetet küldött Várdaynak Esztergomba, hogy ne adja fel a várost von Roggendorfnak. Várday arra hivatkozott, hogy pénzre van szüksége, erre a király tizenhatezer márkát küldött neki, de az érsek mégis beengedte von Roggendorf erőit a város falai közé.
Az érsekhez küldött futár kémkedett is és felmérte von Roggendorf erejét. A sereghez csatlakozott Perényi Péter, Török Bálint, Bakith Pál és Thurzó Elek valamennyi fegyveresével.
Szapolyai megparancsolta Czibak Imre váradi püspöknek és alvajdának, hogy vonuljon Budára, de ő csak néhány fegyveressel érkezett meg.
Közben mintegy 1600 török erősítés érkezett a várba. Gritti Lajos vezetésével 200 lovas és gyalogos, a szerb Ocsarovith Péter vezérletével nyolcszáz rác és oszmán, valamint Kászon bég újabb bég újabb hatszáz török lovassal (besliák). A Budát védő erők mintegy hétezren voltak (ebből 2000 magyar, mellettük szlovákok és csehek is).

Az ellenséges sereg 9000 osztrák, német és spanyol zsoldosból, olasz katonákból (részben pápai katonák), s vagy három-négyezer Ferdinándhoz lojális magyarból állt. A dunai erők közel tizennégy gályát és negyven naszádot tettek ki.
Egy nappal mindenszentek előtt az osztrák tüzérség tűz alá vette a várat.
A Várhegy és Duna között tíz fős üteg állt fel. A Vérmező felett állt von Roggendorf sátra, az egykori Logodnál[1] pedig újabb tíz ágyú bombázta Budát. A Gellért-hegy alatt a Dunán a naszádokat és két gályát eveztettek fel.

A Vízivárosnál vívott folyami összecsapásban a várvédők huszonkét naszádot elvesztettek, pontosabban maguk süllyesztették el, nehogy az ellenség kezébe kerüljenek.

Az osztrákok annyira körbevették a várat, hogy csak egyetlen út volt kifelé, az pedig a Madár-hegy felől volt, ahonnét élelmiszer-utánpótlást igyekeztek szerezni a közeli szőlőkből, de végül von Roggendorf azt a helyet is lezáratta, és az egyik gályáról két ágyút vontatott fel oda.
November 1-jén nyolc lövést kapott még a vár, 2-án már csaknem százat.
Közben a magyar lovasság tett kirohanásokat, de mindig visszaverték őket. Ekkor Szapolyai Kászont küldte ki 100 lovassal. A bég Logodig vágtatott, ott csapatát két részre osztotta, ötven lovast ott hagyott, ötven másikkal a német táborra rontott rá. Ezeket Bakith és Török verte vissza, mire a hátramaradt csapatok hárították el az üldöző magyarok támadását. Továbbiakban a török erők folytatták a kirohanásokat, s jelentős részben Logodnál zajlottak a harcok.
Az osztrák tüzérség egyre sűrűbben lövette a várat, s miután az egyik fal leomlott, a gyalogság megkezdte a támadást, de a törökök visszaverték őket a töltésekről.
A második rohamot Logod felől intézte von Roggendorf december 7-én, ám a török erősítések ismét véresen visszaverték. A harcban az osztrákok több főtisztet elvesztettek.
Von Roggendorf harmadszor is rohamot vezényelt. Az osztrákok oldalán küzdő magyar csapatok négy helyen, többek között az Országh-palota, a Szent Miklós kolostor, a Gellért-hegy és a Boldogságos Szűz temploma felől támadtak. A nagyerejű támadást ismét a törökök hárították el (a várvédők szlovák és cseh katonáival), méghozzá Lodovico Gritti vezetése alatt.
A Gellért-hegy felől támadó osztrákoknak négy zászlót sikerült kitűzni, de végül a király személyes vezetésével a területet visszafoglalták. 7-e után a várvédők megkezdték a lovak levágását, ugyanis elfogyott az élelem.

December 13-án a magyar erők hosszú idő után először kudarcba fulladt támadást intéztek a németek ellen. A magyarokat a spanyol és olasz katonaság egészen a Logodi-kapuig űzte. Azon a helyen összesen tíz török állt, de nem mozdultak, viszont egy spanyol és egy olasz tisztet sikerült elfogniuk.
A Habsburg sereg magyar erői közben tárgyalni kezdtek a védőkkel, feltehetőleg a békéről. Von Roggendorf ellenben még egy rohamot akart vezetni december 20-án. Ezt jelentették Szapolyainak, aki felkészült rá. Azon napon ellenben egy üzenetet kapott a király, hogy az osztrákok felhagynak az ostrommal és elvonulnak a vár alól. Másnap december 21-én teljesen véget ért a majdnem kéthónapos ostrom.