Az első állandó, Duna felett átívelő híd létrejöttét Buda és Pest városa között, gróf Széchenyi István, a „legnagyobb magyar” erős elhatározása és akarata hozta létre a reformkorban.

Széchenyi grandiózus víziója a magyar politikai életben döntő jelentőségű volt. A „Lánchíd” létesítésének ötlete és az azt követő nemzeti lelkesedés volt az első, ahol megtört a nemesi adómentesség sok-sok évszázados tabuja. Széchenyi már 1828-ban foglalkozni kezdett a budapesti hid kérdésével. A tökéletlen hajóhíd akadályozta a dunai gőzhajózást is.

Ha hajó haladt át Pest-Budánál a Dunán, akkor szükség volt a mozgatható elemek időnkénti szétnyitására, és a hajók átengedésére. Vagy a hajóknak kellett várakoznia a híd szétnyitására - vagy pedig az átkelni szándékozóknak a hajók áthaladására. Az állandó hidat nagy jelentőségű eszköznek tekintette fő céljának a megvalósitása szempontjából, hogy a főváros kulturális és közgazdasági tekintetben is az ország valódi központjává válhasson.

Széchenyi 1829-ben bemutatta nádornak az állandó hid vázlatos tervét, aki ettől fogva a híd ügyének egyik leglelkesebb támogatója lett. 1832-ben megalakitotta a buda-pesti hidegyesületet, aminek az égisze alatt hozzáfogott a híd megépítésének technikai és pénzügyi lebonyolításához.

A Lánchíd volt az első olyan közösségi létesítmény Magyarországon, ahol a jobbágynak, a földesúrnak és a polgárnak egyaránt meg kellett fizetnie a hídpénzt. Az erről szóló törvényt az 1832–36-os pozsonyi országgyűlésen, 1836-ban fogadták el a képviselők. Elsőnek a pesti oldal alapgödre lett kész, itt tartották a Lánchíd alapkőletételét 1842. augusztus 24-én.

„Az Országon keresztül folyó Duna jobb és bal partjai között szükséges szakadatlan közösülés fenntartása végett Buda és Pest Városok között állandó hídnak építése határoztatik.”

A törvény végrehajtására azonban már csak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után kerülhetett sor, miután különös módon az elkészült új hidat, Julius Jacob von Haynau osztrák hadvezér, a magyar szabadságharc vérbefojtója felavatta.

A Lánchíd szerekezete: A háromnyílású, kőpilléres, merevítőtartós függőhíd teljes hossza 380 méter, szélső nyílásaié 88,7, a középső nyílása 202,6 méter. A hídpálya szélessége 14,5 méter, ebből a kocsiútra 6,45, a kétoldali gyalogjárókra 2,2-2,2 méter esik. A még hiányzó szélességet a kocsiút és a járdák között elhelyezkedő főtartók foglalják el. A híd vasszerkezete 5194 tonna.A pillérek alapjai a Duna medrében egészen a teherbíró talajig lenyúlnak (a hídfőknél 5,14, a budai pillérnél 12,60, a pestinél 7,30 méterre a nulla vízszint alá). A mederpillérek magassága a nulla vízszín fölött 48 méter, a kőépítmény összmagassága tehát több mint 55, illetve 60 méter.