II. András a 13. században gyógyító kórházat és fürdőt hozott létre. A törökök is szívesen látogatták, amiről Evlija Cselebi úti feljegyzései is tanúskodnak. A 17. században Sárosfürdőnek nevezték a medencék fenekén leülepedett, a forrásvízzel feltörő finom forrásiszap miatt. A Gellért Hotel és Gyógyfürdő 1912–1918-ban épült szecessziós stílusban a régi korban is már közkedvelt Sáros-fürdő 47 Celsius-fokos hőforrásai helyén.

A fürdő és szálló egykori tulajdonosai minden lehetőséget megragadtak, hogy az intézmény magas színvonalú technikai, esztétikai minőséget képviseljen, mind kényelemben, mind a gyógykezelések terén. A kor igényeinek megfelelő, fényűzően berendezett társas-thermál, valamint thermál-kádfürdők álltak a nagyközönség rendelkezésére, míg az iszapkezeléseket közös helyiségben is, és külön fülkékben is igénybe vehették kiegészülve a szénsavas, a sós-, és a pezsgő fenyőfürdők lehetőségeivel. A megnyitáskor szinte egyedülállónak számító inhaláló, pneumatikus, valamint infrakamra is várta a gyógyulni vágyókat. Külön orvosi laboratóriumok, és elsőrendűen felszerelt egészségügyi részlegéhez állandó orvosi felügyelet társult.

Az akkori Európában is kuriózumnak számító hullám strandfürdő később, 1926-27-ben épült az épülethez, a fürdő korábbi parkja területén. 1934-ben pezsgőfürdővel bővült.

A konyháját a nagy hírű Gundel étterem biztosította 1945-ig, külön figyelmet fordítva már akkor is a korszerű táplálkozási elvek betartására. Az ún. "Diétás konyhája" messze földön híressé tette az akkori Budapest egyik legreprezentatívabb luxusgyógyszállóját.

Felújítása 2008 áprilisában fejeződött be, megőrizve az eredeti berendezéseit és stílusát, a Zsolnay-mozaikokat, a márványoszlopokat, az üvegeket és a szobrokat.