Dagály gyógyfürdő
Dagály Gyógyfürdő: 1948-ban alapították a mai Árpád híd északi oldalán, a Duna partján álló strandot, amely sokáig Szabadság Strandfürdő néven működött. Mai nevét a köznyelv már régóta használta, a fürdő mellett a Népfürdő utcába csatlakozó Dagály utca után. A fürdő működését az 1944-ben feltárt, 126 méter mélységből 41,5°C-os vizet a felszínre szállító artézi kút biztosítja, a kút 1993-ban 6200 literes percenkénti hozammal büszkélkedhetett. Gyógyfürdőnek csak 1970 óta minősül, ekkor vezették át ugyanis a Dagályig a Széchenyi gyógyfürdőt tápláló hévízforrást. A víz gazdag kalcium- és magnézium-hidrogén-karbonátban, tartalmaz ként, klórt és nátriumot is; ízületi és mozgásszervi, valamint reumatikus panaszok kezelésére ajánlják.
A Dagály ma a pesti oldal legnagyobb területű strandfürdője, körülbelül 30-35 000 vendég befogadására alkalmas. Eredeti épületeit Darvas Lajos tervezte, 1948 óta azonban számos változáson ment keresztül a fürdő, ha nem is elsősorban az épületei. 1956-ban épült meg az 50 méteres, fokozatosan mélyülő vizű medence. 1970-ben került sor a már említett átépítésre, amivel a fürdő elnyerte a gyógyfürdő státuszt. A télen sátortetővel fedett 25 méteres medence 1983-ban készült el, majd kis szünet után, 2000-ben az addigi két nagy termálmedencét építették át a kor követelményeinek megfelelő feszített víztükrű, forgatott vizes medencékké - a két nagy helyén négy kisebb medencét kialakítva. Ma többek között élményfürdő, hullámmedence és a már régebbi gombamedence is működik a fürdőben. Külön vonzerő a nyári hónapokban a fürdő nagyméretű parkja.
|