A római villa, mely gazdasági és lakócélokat egyaránt szolgált, általában nem egy épületből állt. Római írók, mint Cato, Columella, Varro egy épületkomplexumon belül is többféle villatípust írnak le.

A villa típusa rendeltetésétől függ. A villa rustica gazdasági épület, a villa fructuaria terménytároló, a villa urbana a birtokos lakóháza, amit attól függően rendezett be egyszerűbben vagy gazdagabban, hogy mennyi vagyona volt. A villához földbirtok tartozott, így a villa elsősorban vidéki épület volt. A villa nagysága összhangban volt a birtok nagyságával.

Aquincumtól nyugatra és a város környékén, a várost határoló dombokon több villaépület maradványa is előkerült. A földbirtokok nagyságára az előkerült feliratokból lehet következtetni. Aquincum gazdag vezetőinek (decuriones) a birtokai a 2-3. században a várostól 4-5 kilométerre helyezkedtek el. A város közvetlen közelében a Csúcs-, Tábor- és Testvér-hegyen, tágabb környékén pedig Pomázon, Budakalászon, Budakeszi központjában és Budaörsön kerültek elő villák.

A villák többnyire ugyanazt az alaprajzípust követték, hol díszesebb, hol szerényebb kivitelben. A méret is különböző volt, ezek az úgynevezett középfolyosós dísztornácos (porticusos) villák típusai voltak. A helyiségek kétoldalt egy folyosóról nyíltak. Ugyanez az épülettípus az Aquincumi polgárvárosban és az Aquincum-canabaeban is megtalálható, de néha kiegészültek egy apszissal záródó oldalfolyosóval, mint a Hercules-villa esetében is.

Valamennyi feltárt villát a markomann háborúk (166-180) utáni évtizedben építették, amikor Aquincum colonia rangra emelkedett. Ez a dátum a mezőgazdaság kései romanizálására is utal. A 4. századig használt épületek valószínűleg 2-4 négyzetkilométer nagyságú középbirtokokhoz tartozhattak.

Aquincum territóriumán eddig 15 feltárt vagy vagy régészeti terepbejárás során feltételezett római kori villa ismert[1], és további 26 villára utalnak különböző leletek, például temetkezések vagy kőemlékek.