Előtte a mai Óbudán (akkor ezt hívták Budának) óbudai királyi curia állt, aminek a maradványait a Fő téren tárták fel. Ez a curia különböző méretű kváderekből és másodlagosan felhasznált római kövekből készült. Alaprajza négyszögletes volt, méretében a hasonló korabeli királyi udvarházakhoz hasonlított. Ez az épület azonban nem volt elég tágas, csak korlátozott számú személyek rövid időre való ott-tartózkodását tette lehetővé. Ahogy Óbuda fejlődött, a curia már nem volt alkalmas eredeti céljára, ezért nagyobb, reprezentatívabb épület építését határozták el.

Erre alkalmas terület nem volt a király birtokában, de egy 1356-os oklevél szerint a prépost átengedte a királynak a szükséges területet, amiért évi 1 márka aranyat kapott a káptalan.

A vár a 13. század elején épült fel, egységes koncepció alapján. Maradványai a mai református templom alatt (Kálvin utca) kerültek elő, ezeket részlegesen fel is tárták. A középkori város délnyugati területén az itteni földrajzi adottságokhoz igazodó szabályos alaprajzú, síkvidéki erődítést hoztak létre. A várfallal körülvett terület kb. 60 méteres négyzet, és ezt 14-16 méter széles árok vette körül. Ezen kívül újabb, mintegy 100 méter oldalhosszúságú fal épült. Északi oldalán a bejárathoz híd és kapuépítmény tartozott. A kapu a város főutcája felé nézett, és út vezetett innen a belső várba. A belső udvart épületek vették körül, amik közül megmaradt a toronynál a lépcsőzetesen tagolt, vörös és fehér márványból készült kapu alsó része. Ezen a kapun keresztül lehetett bejutni a keleti szárnyban lévő kápolnába. A kápolnának korábban félkörös szentélye volt, később a tízszög 5 oldalával záródó formát alakítottak ki. Az épületen belül padlófűtés nyomai is előkerültek, amik a római rendszerek nyomán készültek. A középső udvarból két kapu nyílt a nyugati és a keleti szárnyba, a déli oldal jó része a mai templom alatt van, ez lehetett a gazdasági épületrész.

A vár a 13. században egyedülálló épület, nincs a országban hozzá hasonló. Előképei között lovagrendi erődítések szerepelhettek, ő maga pedig mintául szolgálhatott a szabályos alaprajzú királyi váraknak.