A Gellért-hegyi oppidumból leköltöző eraviszkuszok és a római telepesek alapították körülbelül 30 hektárnyi területen. Az Aquincum-canabae-tól és a katonai táboroktól északra, a hadsereg felügyelete alá tartozó területtől (territorium legionis) távolabb alakult ki. A 2. század elejétől fallal vették körül.

Lakossága főleg kereskedelemből és a kézműiparból élt, a termelés javarészt a hadsereg igényei irányították. A házak kezdetben földbe mélyítettek voltak, de egyre inkább városias jelleget öltött annak ellenére, hogy egy 122-ből származó felirat szerint a település lakóit még vicaninak, azaz a vicus (falu) lakóinak hívták. A polgárváros 124-ben, Hadrianus császár uralkodása idején nyerte el a városi rangot (municipium).

A municipális arisztokrácia tagjai lehetőséget kaptak arra, hogy bekerüljenek a városi tanácsba (ordo decurionum) és ott vezető tisztségeket töltsenek be, saját vagyonukból pedig középítkezéseket finanszíroztak.

194-ben Septimius Severus császár colonia rangra emelte Aquincumot. Az ekkor már körülbelül 60 kilométer territoriummal rendelkező település a 3. század első felében élte virágkorát, lakossága ekkor 10-12 ezer fő lehetett. Mikor Aquincum-canabae hátrányos joghelyzete megszűnt, a polgárváros kiváltságai elkezdtek elévülni, és a 3. század második felében megkezdődött a két település nivellálódása. Az 5. századra a polgárváros elnéptelenedett, és a lakosság vagy a canabae területére költözött, vagy a provincia belsejébe húzódott.

A városfal
A város nagy fal vette körül, aminek 5 építési periódusát lehet megkülönböztetni. A municipiumi rangra emelkedést megelőzően is már volt egy palánkszerkezetű fal- és árokrendszere. Ezt azután kő-fa anyagú első városfal váltotta fel Hadrianus alatt, 124 után. A colonia rang elnyerésekor kezdődött meg a kőfal építése, ezt három oldalról külső árkok vették körül. Ekkor építették fel a fal védműveit is: négyzetes toronypárokkal védett kapukat és átlagosan 90 méterenként elhelyezkedő befelé ugró négyszögletes oldal- és kör alakú saroktornyokat. A 3. században, a fal negyedik építési periódusát kisebb javítások és kitörőkapuk, tornyok építése jellemzi. Az 5. szakaszban új építési technikák jelentek meg: a kettős fal közé habarcsos kőzúzalékot öntöttek, amit téglasorral egyenlítettek ki.