A 7-es HÉV vagy Csepeli HÉV, azaz a 251-es számú vasútvonal egy helyiérdekű vasútvonal, amely a budapesti Boráros tér és Csepel belvárosa között közlekedik. Jelenlegi formájában 1951. április 29-én adták át az utazóközönségnek. A BKV járatszámozásában a H7 számot kapta 2011. május 1-jétől.

A vonalon Dunakeszin készült MIXA motorkocsik és a közéjük sorolt PXXVIIa típusú pótkocsik, továbbá NDK MXA motorkocsik és a közéjük sorolt PXXVIIIa típusú pótkocsik közlekednek.

Története
1892-ben épült meg a a csepeli Weiss Manfréd gyár. 1911-ben az acélkohászat is beindult a gyárban. Egyre több munkaerőt igényelt az üzem, a megnövekedett forgalom pedig igényelte a kötött pályás kapcsolat kiépítését. 1912-ben megnyitották a Ráckevei HÉV szárnyvonalaként Csepel első HÉV vonalát. Ez a Pesterzsébet felső HÉV állomás után ágazott ki, majd a Gubacsi hídon a Szabadkikötő iparvágányaival párhuzamosan, együtt haladt át. Innentől eltávolodtak egymástól. A HÉV vonal az Ady Endre út északi oldalán haladt tovább és egy szűk ívvel csatlakozott be a - jelenleg is használt - II. Rákóczi Ferenc úti vágányokba. A vonal elég kihasznált volt. A Közvágóhídtól és Pesterzsébetről egyaránt jártak át vonatok Csepelre. 1951-ben épült meg a Szabadkikötő úton és az 1927-ben épült Kvassay híd nyugati oldalán a Boráros térre vezető - már gyorsvasúti jellegű - vonal. Megnyitása után a Határ út felőli irány forgalma alig csökkent. 1959-ben hurokvégállomást létesítettek a Határ út és Gubacsi út sarkán. Ettől kezdve innen indultak az eredeti vonalon a "H" jelzésű vonatok Csepelre. (Ma itt van a 3-as villamos végállomása.) Egy elhibázott döntés következtében a Gubacsi híd felújításakor, 1978-ban a járatot megszüntették. Forgalmát a 48-as, az 51-es és az 59-es (ma 148-as, 151-es, 35-ös és 36-os) BKV buszok vették át.

Csepel mindig is Budapest egyik ipari központja volt. Kezdetben a munkások csak a környező kerületekből és településekről (Pesterzsébet, Budafok, Soroksár, Halásztelek, Szigetszentmiklós) jártak ide. A korabeli tervekben egy, a Csillagtelepről a Művek 2. kapuján át Pesterzsébetre vezetett az út, ezt azonban a Hárosi Iskola 1941-es építése újabb módosításokat vetett fel.

A FVV 1944. augusztus 2-án véglegesen törölte az eredeti tervet. A „vonal” ekkor 3 részre szakadt. Az egyik a mai Csillagtelepi buszvégállomástól (ahol az 59-es busz végállomása van) nem messze indult, és a Hárosi Iskola mellett állt meg. A második szakasz északról, a Szent Imre térről ment a Gyártelep déli csücskéig. A harmadik szakasz a Marskovitsa utcából a Gubacsi hídon át vezetett Pesterzsébetre.

Végül 1951-ben a II. Rákóczi Ferenc utcából a Szabadkikötő (ma Weiss Manfréd) út, Kvassay híd, Boráros tér vonalvezetés megvalósítása mellett döntöttek. Gyorsvasúti jellegű. Szintbeli kereszteződés nincs rajta.

Rövid életű vonal volt. 1959-1965 között üzemelt. A Csepeli állomás után Halásztelek felé keresztezte a II. Rákóczi Ferenc utat, majd haladt tovább délnek a Hárosi iskola végállomásig. Egyvágányú volt, egy kitérővel, dízelvontatással. Forgalmát a 38-as buszcsalád és a Volán járatai vették
át.