Az első, fontos korszerűsítéseket az Operaház épületében 1912-ben végezték el Medgyaszay István vezetésével. Ekkor alakították ki a földszinti ruhatárat, növelték a nézőtéri helyek számát, ezáltal süllyesztették és részlegesen a színpad alá tolták a zenekari árkot, lecserélték a székeket, kiszélesítették a közlekedőfolyosókat. A nézőtér fa alépítményét vasszerkezetre cserélték, és az akusztika javítása érdekében, előzetes kísérletek eredménye alapján, fa, illetve cementrabitz burkolatokat építettek be a nézőtér oldalain és a zenekari árokban. Megtisztították a festményeket, felújították a szellőzőrendszert valamint a fűtést és az elektromos hálózatot. Ekkor készültek el a személyfelvonók is, a színpad mélyén, kétoldalt.

A második világháború szerencsére nem sok kárt okozott az Operaházban, és ezeket akkor gyorsan ki is javították. 1950-ben végeztek ismét felújítási munkálatokat Kaufmann Oszkár vezetésével. Ekkor cserélték le az aranyos–mohazöld előfüggönyt meggypirosra, és ehhez igazították a többi kárpitozást. 1960–1970 között a homlokzatokat, a Székely-termet, valamint a királylépcsőt újították fel. 1965-ben kicserélték az elektromos hálózatot és berendezéseket.

Átfogó rekonstrukciós munkákra került sor 1981–1984 között. Első lépésben megépült a Hajós utca 11. szám alatt, az opera igazgatósági bejáratával szemben az új üzemház, amelyet alagút köt össze a színházépülettel. Ide kerültek át az Operaház helyreállítása idejére az áthelyezhető funkciók, majd a rekonstrukció befejeztével véglegesen mindazok, melyek a főépületben nem indokoltak, illetve nélkülözhetők. Siettette az Operaház felújítását, hogy a színpad fölötti rácsos tartó rendszer – az ellenőrző vizsgálatok megállapítása szerint – 1980-ban nemhogy a díszletek mozgatásával járó többlet terhekre, de már az állandó terhek hordására sem volt alkalmas, s így a zsinórpadlás használatáról, a közreműködők életének biztonsága érdekében, le kellett mondani. A legnagyobb átalakításokat az üzemi területeken végezték és ezáltal számos helyiség felszabadult a társulat használatára. A színpadszint alatt csak műszaki helyiségek vannak és a műszakiak tartózkodója a Dalszínház utcai oldalon, míg a Hajós utca felől a tűzoltók szobája és az orvosi rendelő. Az igazgatóság az eredeti helyén, a Hajós utcai oldal első emeletén maradt. A színpad két oldalán húzódó traktusba került a férfi és női szóló, illetve a kari öltözők sora, egészen a 4. szintig, míg a 3. emeleten a hátsó színpad és díszletraktár fölött a balett próbatermek és azok kiegészítő helyiségei találhatók. Ezek fölött, a 4. és 5. szinten helyezkednek el a díszletfestő termek. Innen a már kész, felállításra váró díszletelemek a színpad és a hátsó-színpad közti folyosó felnyitható padozatain, a csapdákon keresztül juttathatók le rendeltetési helyükre, a színpadra. A régi gőzfűtéses rendszert átcserélték meleg vizes fűtésre, ennek ellátását az új üzemházban létesített kazánház biztosítja. Átalakították elektromechanikusra a színpadgépezetet (a munkálatokat a Sachsischer Brücken und Stahlbau cég végezte). Hátránya, a már ismertetett hidraulikushoz képest, hogy zajosabb. Az alsó színpadi gépezet hat főszínpadi utcából, 2×5 oldalsó emelőpódiumból, kiegyenlítő pódiumból, a zenekari árkot is eltüntető süllyesztőből áll. A nézők kényelmének biztosítása érdekében megnövelték a székek közötti távolságot így a nézőtéri összférőhely 1394 helyett 1289 lett.