A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Önálló múzeumként 1957 óta működik. Jelenlegi helyére, a Budavári Palota épületébe 1975-ben költözött.

Története
Kronológiai áttekintés:
1957: A magyar művészet gyűjtésére és bemutatására új múzeum jött létre, Magyar Nemzeti Galéria elnevezéssel. Gyűjteményének alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és éremgyűjteményének, valamint grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezte. Ebben az időben a gyűjtemény mintegy 6000 festményt, 2100 szobrot, 3100 érmet, 11000 rajzot és 5000 nyomatot foglalt magában. A Magyar Nemzeti Galéria 1957. október 5-én nyílt meg a volt Kúria épületében a Kossuth téren (jelenleg a Néprajzi Múzeum épülete).
1959: Kormányhatározattal a múzeum új otthonául a Budavári Palotát jelölték ki.
1975: A Magyar Nemzeti Galéria átköltözött a Budavári Palota e célra átalakított B-C-D épületébe. Októberben, ideiglenes formában megnyitotta kiállításait. Gyűjteménye bővült a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályának anyagával, így lehetővé vált a magyarországi művészet teljes történetének bemutatása a 11. századtól napjainkig.
1979: Megnyílt a Gótikus táblaképek és faszobrok, valamint a Magyarországi késő reneszánsz és barokk művészet állandó kiállítása.
1982: A királyi palota egykori tróntermében megnyílt a Késő gótikus szárnyasoltárok állandó kiállítása.
1985: Megnyílt a Középkori és reneszánsz kőtár.
1989: A múzeum épületén belül, a C épület földszintjén megnyílt a közönség számára a Habsburg nádori kripta.
2005: A Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterei a Budavári Palota A épületével bővültek.

Gyűjtemény
A Nemzeti Múzeumba került Jankovich-gyűjtemény képezi alapját. Jankovich Miklós (1773-1846) jelentős kollekcióval rendelkezett. A gyűjteményt folyamatosan bővítették, 1878-ban az Iparművészeti Múzeumtól vásároltak műtárgyakat. Az 1896-ban alapított Szépművészeti Múzeum különös tekintettel szorgalmazta a régi műtárgyak gyűjtését. Petrovics Elek, a múzeum igazgatója a három helyen összegyűlt alkotásokat egyetlen helyre szerette volna összegyűjteni. Tervét még nyudíjazása előtt sikerült előkészítenie.

1934-től 1941-ig a Nemzeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban lévő anyagot a Szépművészetiben őrizték. A gyűjtemény a II. világháború alatt jelentős károkat szenvedett. 1952-ben önálló osztállyá szerveződött Régi Magyar Gyűjtemény néven. Ide került a Fővárosi Képtár barokk kori anyaga. 1973-ig a Szépművészeti Múzeum osztálya volt, 1974-től máig a Nemzeti Galéria osztálya.

Mikor a Nemzeti Galéria a Budavári Palotába került, lehetőség nyílt a gyűjtemény teljes egészének bemutatására és a művek korszerű restaurálására. A gyűjteményt korszakok és műfajok szerint tagolják:
középkori és reneszánsz kőtár XI.-XVI. Sz
XIV. és XVI. sz.-i festmények és szobrok
késő reneszánsz és barokk XVI század második fele-XVIII. sz.

A régi magyar grafikákat 1974-től a MNG Grafikai Osztálya vette át, az egyéb alkamazott művészetek a Nemzeti Múzeumban és az Iparművészeti Múzeumban maradtak.

Itt őrzik:
az egykori magyar székesegyházak (Pécs, Székesfehérvár, Kalocsa) hírmondóit, pillérek, oszlopok fejezeteit és töredékeit
Anjou-kor faszobrászatának anyagát

Ikonok és népies jellegű tárgyak csak mutatóban vannak, a nemzeti jelentőségű arcképek a Történelmi Képcsarnokba kerültek (MNM).

Állandó kiállítások
Középkori és reneszánsz kőtár
Gótikus táblaképek és faszobrok
Késő gótikus szárnyasoltárok
Késő reneszánsz és barokk művészet
19. századi festészet
19. századi szobrászat
Munkácsy Mihály és Paál László művészete
20. századi művészet 1945 előtt
20. századi művészet 1945 után